2020. december 3., csütörtök
2012. augusztus 31., péntek
2012. augusztus 21., kedd
A Nap az arcod simogatja.
Varázsló fénye visszaadja,
elvesztett hited és reményed,
- újra érzed, hogy szép az élet.
Ha bántanak, ne vedd magadra,
komor szemed emeld a napra.
Arcodon mosoly fénye éled,
- újra érzed, hogy szép az élet.
Ezernyi gond, mi nyomta vállad,
amire gyógymód a bocsánat.
Elengedéssel érhet véget,
- s rájössz arra, hogy szép az élet.
Hagyd lelked végre, újra élni,
nem kell a múlttal szembe nézni.
Ha múltad árnyát már nem féled.
- újra érzed, hogy szép az élet.
Ha nem bánt múlt, nem gyötör bánat,
és feloldoz a bűnbocsánat,
elengedés tesz szabaddá téged,
- tudni fogod, hogy szép az élet.
2012. május 2., szerda
2012. március 12., hétfő
Szepesi Ferenc: Bohókás vallomás
Szepesi Ferenc: Bohókás vallomás
Része vagy a nappalnak, s része az éjnek,
része vagy a sötétségnek és része vagy a fénynek.
Része vagy a szívemnek is, bár soha nem kérted,
a végtelennél messzebb is elrepülnék Érted.
Rád nézek és csodállak (meg Szeretlek titkon),
remegő szívemben őrzöm az én titkom.
Az első perctől kezdve beléd vagyok esve,
hogy ne gondoljak Rád? Nincsen olyan este!
Felébredek reggel, és eszembe jutsz rögtön,
rezzen a telefon: "Ó, csak tőle jöjjön!".
Földöntúli csodalány, az életre kelt álom,
tündérország kóborlója, kire ezer éve vágyom.
Szeretném, ha tudnád, hogy Te vagy már a minden,
jókedvem forrása, az örömöm, a kincsem.
Talán csak egy ember vagyok, olyan, mint a többi,
de Nálad jobban senkit nem fogok Szeretni.
Forrás: Szerelmes versek
2011. október 8., szombat
Nagy László: Dióverés
Nagy László: Dióverés
Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.
Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.
Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.
Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.
Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.
Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.
2011. szeptember 22., csütörtök
Muveszet......
Vavyan Fable
A festő nem a te szolgád, tulajdonod. A költő és a dalnok sem. És nem az a dolguk, hogy téged egyenletesen boldoggá tegyenek, mert ez képtelen kívánság! Ők alkotásaik bűverejével hatnak rád. Segítenek abban, hogy tisztábban láss, jobban értsd magad, és megértett bajaidat orvosolhasd. Általuk érzed, hogy élsz! Ugye tudod, mily ritka kincs ezt érezhetni!?
Ősz és tél csatája
Mészáros Zsolt (MeZso): Ősz és tél csatája
Közeleg a tél, hideg lehelete,
Reggelenként lassan látszik a kerteken.
Hidegebb helyeken, a dér is megjelenik,
S mint ősz ember haja, úgy fehéredik.
Gyakoribbak már a ködök reggel, este,
De a fákon még levelek díszlenek.
Még csak készülődik a természet aludni,
Színes levelekkel, kezd betakarózni.
Liheg már a tél, hideg levegőt fújva,
Üldözi az őszt, ki még föl nem adja.
Harcot vív a téllel, míg levelek hullnak,
Így tél és ősz között még harcok dúlnak.
Tudja az ősz is, hogy ő is csak múlandó,
De igyekszik kitartani, míg jön az első hó.
Télies hajnalokat, őszies nappal követ,
Így csatáznak az évszakok, miben a tél győzhet.
Forrás: Versek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)